A sikeres fogyókúra titka – Jézus

170 cm és 80 kg – hát, nem túl ideális párosítás. Ahogy a tükörbe nézek, látom, ahogy a farmerbe próbálom magam beleszuszakolni, érzem. Valamit tenni kell! Bizonyos okok miatt a sport nem szerepel a lehetőségek között, ezt most inkább nem részletezném. Marad a tápanyagmegvonás.
Tavaly tavasszal a gyülekezetben böjtláncot indítottunk. Nem mertem csatlakozni, biztos voltam benne, hogy nem fog sikerülni, de különben érdekelt a dolog. Az, hogy a testünktől megvonjuk a táplálékot, ugyanakkor a lelkünket tápláljuk imádkozással, csendességgel, Bibliaolvasással – kitapogatjuk (és tágítjuk) a saját határainkat, megismerjük Isten mélységeit – csodálatos, izgalmas utazás! Gondoltam, itthon magamban megpróbálom, de ne tudjon róla senki! Egy nagyon durva koplalás lett belőle. Az első 4 órában még tetszett is: fél óránként elolvastam egy zsoltárt és imádkoztam azért, ami épp eszembe jutott. De aztán a gyerekek ebédeltek, vacsorát kellett főznöm, mosnom, mosogatnom, kizökkentem a ritmusból. Reszkető kézzel tömtem magamba 1 órakor a sajtostésztát. Végül is nem csalódtam nagyot, hiszen tudtam, hogy nem fog sikerülni.
Tavaly nyáron belevágtam egy 13 napos diétába. Ez a diéta rövid volt és teljesíthetőnek tűnt, hiszen hús, gyümölcs, zöldség, tejféle, tojás, sőt, még kávé is szerepelt a menüben. Nem bíztam benne egyáltalán, hogy sikerülni fog, de nagyon akartam, és amikor már a második napom is rendben ment, erőre kaptam. A napok teltek, a súlyom csökkent, a kedvem jó volt – ugyanakkor eszembe se jutott, hogy bevonjam Istent. Hiszen ez nem böjt, hanem fogyókúra. Ez nem érte van, nem azért van, hogy hozzá legyek közelebb, a cél az egy számmal kisebb nadrág. Nem akartam becsapni! De ő megkeresett engem. Tudta, hogy harcolok önmagam ellen és ott volt, hogy segítsen. Támogatott igeversekkel, megerősített, imára és hálára indított. Csak 5 kilót fogytam (az kb. semmi), de a nadrágjaim lecsúsztak rólam és mindenki megdicsért, ami iszonyú jó érzés volt, ugyanakkor egy szemerkényi büszkeség nem volt bennem. Tudtam, hogy ez Isten munkája volt, a kettőnk sikere.
A 13 napos diéta után nem akartam visszahízni és akartam volna böjtölni is. Azt gondoltam, ha Isten ott volt a 13 naposnál, a böjtnél is ott lesz (ami persze megint csak nem igazi böjt lett volna, hanem egy másikféle fogyókúra), de Isten nem volt ott, nem segített, nem támogatott. Miért? Azt gondolom, azért, mert azt már büszkeségből csináltam. Azt gondoltam, én csinálom, Isten meg úgyis segít – és nem azt, hogy Uram, segíts, mert nem fog menni nélküled!
Böjt vagy fogyókúra? A kettő – ég és föld.
Bármivel lehet böjtölni, bármivel, ami úgy érzed, egy kicsit is gúzsban tart. A lényege a böjtnek sosem a hiány (= nem eszek), hanem a pótlás  (= többet vagyok Istennel).
Ne hazudj se Istennek, se magadnak! Ha fogyni akarsz, ne böjtölj, hanem fogyókúrázz! Istennel! Keress egy fogyókúrás programot, írj edzéstervet, tartsd be és közben imádkozz a fogyásért, kitartásért, megerősítésért! Isten meg fogja áldani, ha ez az ő akarata is. Ha böjtölni akarsz, akkor pedig ne érdekeljen a fogyás, egyszer se forduljon meg a fejedben, hogy azért csinálod! Mert az nem arról szól! Akkor hagyd otthon a családot és menj el egy teljesen más helyre, mint ahol általában vagy! Vigyél 1 db Bibliát és olvass, imádkozz, sétálj, igyál sokat! Imádkozz bármiért, kivéve a fogyást!
A legjobb az egészben, hogy mindkét esetben találkozni fogsz Istennel és egy közös élménnyel lesztek gazdagabbak.