Húsbavágó – Szexuális játékok a keresztény házasságban

27 okt 2011 2 hozzászólás

Szerző: gyongyhalasz itt: Húsbavágó

Már írtam arról, hogy mi Isten véleménye a házasság előtti szexről, de még nem volt szó arról, hogy mit gondol Isten a házasság utáni szexről. Két ember összeházasodik, megtörténik az első izgalmas éjszaka – és utána, Isten és a házaspár szándéka szerint a többi is, lehetőleg minél több. Butaság lenne azt gondolni, hogy 5 vagy 10 év után minden éjszaka ugyanannyira izgalmas, mint az első volt, de kötelességünk, hogy ne hagyjuk ellaposodni a házaséletünket, ne váljon rutinná vagy ne hanyagoljuk el.
Az első és legfontosabb tény: a szex nem csak gyereknemzésre való! Erről bővebben egy másik cikkben fogunk kitérni, most egyelőre annyit róla, hogy egy házasságban a szeretkezés célja egyáltalán nem csupán a gyereknemzés, hiszen ha a pár minden alkalommal csak emiatt lenne együtt, ám a baba mégsem érkezne meg, az igen komoly lelki problémát okozhat. Mi van akkor, ha megszületik a gyermek, akkor utána 2-3 évig semmi szex, míg újra gyereket nem szeretnénk? És ha már nem szeretnénk több gyereket, akkor soha többé nem szerelmeskedünk? Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy Isten nem csak a szaporodás érdekében találta fel a szexet. Sőt, azt kell mondjam, nem is ez az elsődleges célja, hanem, ahogy az 1Kor 7-ben is írja Pál, hogy élvezzük és mi is élvezetet adjunk általa szerelmünknek.
Némelyeknek pár szál gyertya is elég egy különleges estéhez, van, akit érdekelnek a szexshopok vicces, játékos csábító dolgai és vannak, akiknek még ez sem elég, érdeklődnek a szexuális segédeszközök iránt is. Van, akit izgat a szerepjáték, amikor például valaki beöltözik valaminek és ez egyszerre lehet vicces és izgalmas szokatlanságában, vannak párok, akik kipróbálnák a szeretkezés különféle módjait.
Ezek a dolgok vajon beleférnek a kereszténységbe? Mit gondol Isten? Mi a fontosabb? Hogy boldogan megoszd a gyönyört a pároddal, vagy hogy véletlenül se vegyél igénybe olyan eszközöket, amiket esetleg Ő nem néz jó szemmel? És egyáltalán melyek ezek, hiszen a Bibliában nincsenek tételesen felsorolva, hogy mit enged meg Isten és mit nem. Hol van a határ? Ha jó nekünk és senkit nem bántunk vele, legyen akár a szex durvább formája is, vissza kellene-e fognunk magukat, fékezni kellene a vágyainkat?
Megannyi elgondolkodtató, húsbavágó nehéz kérdés. … Vagy mégsem? Nem annyira bonyolult ez?
3 igeverssel tudok válaszolni:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (1Kor. 12:16)
Nem probléma, ha alkalomadtán bevetünk érdekes, izgalmas, extrém dolgokat akkor, ha ez mindkettőnknek örömet szerez. De ne érjük el azt a szintet, hogy ezek nélkül már ne is legyen érdekes „simán” a szeretkezés.
Ugyanakkor nem minden, amiről azt gondoljuk, hogy jó, hasznos is. Ez nagyjából egybevág a következő igeverssel:
„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Kor 12:19-20)
Fontos, hogy tudjuk: a testünkre vigyáznunk kell, ajándékba kaptuk. Szeretnünk kell, gondoskodnunk róla, és nem ajánlatos olyat tenni, amivel például fájdalmat okozunk magunknak vagy szerelmünknek.
„ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Rom 12:2)
Azt hiszem, ez a kulcs-igevers. Amikor az ember megtér, életét a Krisztus nevezetű kősziklára helyezi és mindennapjaiban arra törekszik, hogy Isten tetszése szerint cselekedjen, egy idő után megváltozik a gondolkodása. Bizonyos dolgok fontosak lesznek, amik addig nem voltak fontosak és fordítva. A legtöbb dolog átértékelődik általánosságban és a párkapcsolatban, szexuális életben is. Megváltoznak a vágyak, az igények. Természetesen nem mindenkinél egyformán, ez függ az ember eredeti vérmérsékletétől, függ attól, hogyan élt eddig vagy hogy mennyire van közel Istenhez, vagy egyáltalán milyen a kapcsolata vele, sok mindentől. Tulajdonképpen azt gondolom, amikor az ember Istenbe veti a hitét, önmagánál és a saját vágyainál fontosabbak lesznek máséi. Lényeges tulajdonság az őszinteség a másikkal és önmagunkkal szemben is –  ez ebben a helyzetben kulcsfontosságú: tudni és tudni elmondani, mit szeretnénk és mit nem, meddig mehet el a partnerünk, mi az ami már sok. Meg kell tanulnunk Isten szemével látni – és talán nehéznek tűnik, sőt, néha lehetetlennek, mégsem az. Érzékenyeknek kell lennünk arra, mi az, amit Isten már nem akarna számunkra, mert tudja, hogy azzal fájdalmat okoznánk magunknak, akár testit vagy lelkit. Azt tudnunk kell, hogy Isten azért tilt valamit, mert sokkal jobban szeret bennünket, mint mi önmagunkat és a társunkat. Próbáljuk meg Isten szeretetével szeretni magunkat és a partnerünket és akkor nem lesz nehéz eldönteni, hogy Isten mit gondol a szexuális játékokról.